Főoldal » | Blogok |
e-mail küldése
A napokban írtam a bejegyzést: miért halnak a férfiak..
Nem gondoltam, hogy ennyire aktuális lesz. Elment tőlünk Miklós, akit eleinte nem szerettem.
És itt látszik meg, hogy mennyire a kommunikáción múlik minden..
Egy régi látogatása jut eszembe, amikor még egy kis faluban laktam, hová a nejével érkezett Miklós.
Nagyképűnek és elutasítónak éreztem a stílusát, a feleségének pedig volt egy beszólása, amit Bécike,
az akkor kb. 3 éves kisfiam sem állt meg szó nélkül - mi ezt apucival ketten sokkal jobban tudjuk...
Elkönyveltem őket és mit tesz a sors... Most alíg látom a monitort, ahogy gépelek... ...eszembe jut,
hogy Miklós testvérévé fogadott, pedig nem érdemeltem meg, hisz az a sok segítség, az mind tőletek
érkezett, szóban, tettben, lelkiekben.. Éppen megbarátkoztunk, amikor a halál rátette az ujját...
mesélte Mikós egy utazásunkon, hogy zsibbad a keze... Bizonyára meszesedés, biztattam, és két nap
múlva már műtötték a koponyáját.....
Itt van a fejem mellett az együttműködési dokumentum, amit megkötöttünk..
Hát, nem fogjuk a világot megváltani már.. Együtt már nem.
Jó emléket hagytál magad után, nyugodj békében, jó ember voltál.
Testvéred.
Temetés: a MIÉSZ néhány tagjával és helyi kollégákkal részt vettünk a temetésen. Koszorút helyeztünk el a sírján, emlékül.
Néhány képet kaptam Istvándi Zoli kollégánktól.