Egyre több ügy kapcsán merül fel az értékbecslők felelőssége, hisz komolyabb ingatlanok eladásánál szükség van szakvéleményekre. Ezek az értékbecslések néha homlokegyenest ellentmondóak egymásnak, mivel számtalan módosító tényező figyelembevételével és számtalan adathalmaz felhasználásával történik a munka.

A ingatlan érték-meghatározása egyszerűsített megközelítésben ugyanaz, mint a részvények értékének meghatározása, mivel én elhiszem, hogy az adott cég a várakozásokat teljesíti, ezért adok érte 10 Ft-ot. Azonban jöhet egy negatív információ, ami miatt már csak 5 Ft-ot adok a részvényért, ilyenkor nemcsak annak az értéke csökken, amelyiket 5 Ft-ért adtak el hanem az összesé. Előny, hogy ez óráról órára követhető, az eladott tételek száma, ideje, értéke.

Az ingatlannál hasonlóan, percről percre változik az érték, az épület fizikai állapotán kívül fontos tényező a geopolitikai helyzete, (ha országokat nézünk akár az elmúlt évtizedekben tapasztalt sok államhatárváltozás, ahol pl. Berlinben egy kettéosztott utca árnyékosabb oldalán valami földrengésszerű árrobbanás történt) egy választási eredmény, egy megvalósuló (Mercedes, Kecskemét) , vagy éppen meghiúsuló beruházás a környezetben ( Balaton-ring), munkahelyek létesítése, vagy megszüntetése, természeti katasztrófa, (Devecser) és még számtalan egyéb dolog.

A különbség az, hogy nem, vagy nehezen követhetők ( pl. egy többszáz km-re élő értékelő mit is tud ezekről, azzal szemben, aki benne él, akitől épp az összehasonlító adatokat kuncsorogja, megalázó módon, mert nincs kataszter)  ezek a változások: az eladott ingatlanok értékének elemzése nem lehetséges, mivel ezek hétpecsétes titkok, -azt senki nem titkolja, hogy egy házat árul 10 millió Ft-ért, de azt, hogy eladta 7-ért, már lehetetlen hivatalosan megtudni.
Minden értékbecslő beperelhető lenne az adatok kezeléséért, mivel alap tézis, hogy csak megvalósult adásvételek adatait lehet felhasználni. Bár van elméletileg lehetőség illetékhivatali adatok lekérésére, de ez használhatatlan, lassú és drága.

Hozzá kell tenni, hogy rendkívül fontos dolog egy önkormányzati döntés a helyi adókról, és van egy rendkívül kényes kérdés: a helyi etnikai összetétel, magyarul: van-e cigányság a környezetben.
Ha van, akkor az érték hatalmasat csökken. Ezt a kérdést az értékbecslés során kódolva ildomos érzékeltetni.

Itt akár meg is állhatnánk, mivel erre a jogvédő szervezetek várhatóan lecsapnak, bár attól az egytől az ingatlan árak nem változnak (minden mástól igen).

DE nem lehet megállni, mivel a következő kérdés az ingatlankataszter, melynek az a lényege, hogy az adott ingatlan minden lényeges jellemzőjét dokumentálva lehessen megtudni.

Ma a telek területén kívül csak egy ilyenféle bejegyzést lehet látni: társasház, lakás, irodaépület, stb. hogy a telken található épületek pontosan mekkorák, hogy van-e pince alatta, kút, hány szintes, túlépítés, egyebek, azt hosszas, kitartó munkával sem lehet egyértelműen előhalászni.

Ezért lehet fejetlenség és zűrzavar, kiszolgáltatottság és méltatlan helyzetbe kerülő értékbecslő, köszönhetően annak, hogy a rendszerváltás óta eltelt idő nem volt elég ezek rendezésére.

Egy éve nagy lelkesedéssel vártuk a létrejövő új kormány intézkedéseit. Folyamatosan tájékozódunk az ingatlan és ingatlanszakmai intézkedések állásáról. Sajnos, még sok a kérdőjel, és sok a változás is.
Bár kicsiny szelete a gazdasági életnek az ingatlanszakma, azonban hatásai ennél jóval nagyobbak.

 Erre figyelmet kell szentelni, a kimondatlan, kimondhatatlan valóság, és azok hatásai akkor is léteznek, ha nem beszélünk róla, az értékbecslő/közvetítő pedig szenved és bizonytalan.