Morgolódás..

Mennyi munka van egy ingatlannal?

Egy érdeklődő, mivel meglátta az egyik szomszédja ingatlanán a táblámat (50 x 40-es, szitanyomva, műanyag tábla, ára, mint az arany..)  bejött, megkérdezni, hogy hogyan működik..

Helyszín: Tesco (ahová majdnem 2 milliót fizetek)

Az ügyfél bejön, egy zsömlével, meg két doboz sörrel, és nem is akar leülni, hogy csak azt akarja megkérdezni, hogy mennyiért hirdetjük…de siet… megnyugtatom, nem baj, ha siet, akkor jöjjön vissza akkor, ha ráér. De ő: pár szóben..
Én: lehet pár szóban, csak nem érdemes…
Leül és annyira belemelegedik, hogy elmondja életét..
Én átmegyek pszichológusba, megértően kormányzom a kérdések tengerén

Elmondom, hogy nekem is nehéz gyermekkorom volt, és mennyiért szeretné eladni az ingatlant
Elmondja, hogy látszik rajtam, részvétet is érez, azonban annyiért szó sem lehet róla
Megértően bólogatva próbálok végig sikeresen ébren maradni, azonban egy kisgyerek üvöltve végigfossa a pénztártól a kijáratig vezető utat, anyja, szép hosszú virágmintás szoknyában sikoltozva üldözi, ami kissé abszurddá teszi a beszélgetést.
Az események innentől gyorsan peregnek, megérti a kizárólagosságot, megérti (nehezebben) a tulajdoni lap fontosságát, (hát azt nem akkor köll, amikor az ügyvédhez megyünk?) –mint egy ápoló, félmarék nyugtató után, kezdek úgy viselkedni.
Megbeszéljük, behozza a tulajdoni lapot.

Ez volt cirka 40 perc

Következő alkalommal csak félóra, megnézné a szerződést mégegyszer…
Miért is kell neki fizetni, ha elfelejt szólni, ha már nem aktuális?
Miért , miért, miért, -természetesen ezt már elmondtam, de ismétlés a tudás jóédesanyja…
Ez eddig 70 perc
Következik az időpont és a helyszín.

A helyszínen, ahová saját törlesztőrészletű kocsimmal, saját tankolásommal, a saját ruhámban, a saját fényképezőgépemmel és a saját tollammal, a saját telefonommal segítséget kérve, a saját marhaságom miatt megbüntetve (biztonsági öv) érkezem.
Nem számolom azokat az időket, amíg a dokumentumok előkészítésével: kinyomtatásával (papírvásárlás, nyomtatóvásárlás, (ezen belül jogtiszta szoftverek) -tintapatronvásárlás,) (megszerkesztésével stb) fényképező akksi töltés, memóriakártya, térkép, lefűző, stb) illetve az előzetes tájékozódás (környékbeli ingatlanárak, érdfeklődés, vagy annak hiánya – az ár kialakításához kellett.
Azt se számolom, hogy amíg az ember terepen van , akkor vagy bezár, vagy egy alkalmazottat fizet-, hogy a drága bérleti idő, meg a lehetséges vásárlók el ne menjenek el, vagy ott hagy csapot papot)
A házat kisebb kalandok után viszonylag egyszerűen megtaláltam, hát, nem olyan, mint amiről álmodni szoktak, és nem is olyan, mint amit a tulaj elmondott....
A környék lepukkant, a ház nagyon szép volt -valaha...
A tulajdonos nincs otthon és egyszer csak nem kapcsolható.
Várok…
10 perc
Várok
Fél óra
Nem várok
Indulásom után 20 perc múlva, amikor már félúton vagyok, idegesen felhív, hogy hol vagyok, miattam jött el a munkahelyéről..
Nyelek egyet és visszafordulok, magamban megesküszöm, hogy letépem a fejét, ha még történik valami.
Eddig összesen: 190 perc
Csodálatos módon innentől rendben van, tulajdoni lap, alaprajz, hát az nincs, majd a mérnök úr rajzol egyet.. hát a mérnök úr rajzol egyet 15 000-ért, de én nem vagyok mérnök, így azért benyelem, csinálok egy skiccet, kurva kutya belekapott a bokámba (engem a nagy kutyák szeretnek és tisztelnek, csak az ilyen kis szaros jószágok kötözködnek) remélem be van oltva)

Alaprajz után adatlap kitöltése, majd a fotók következnek.
Amikor azt mondom, hogy a videón beszéljen, mesélje el a ház történetét, egyszercsak kamaszos mosolygással, boldogan elmondja.
És itt változik meg a viszonyunk. Valahogy elkezd szimpatikusabban viselkedni és végre megértjük egymást.
A média hatalma..
A szerződés pontról pontra átbeszélése és az egyéb teendők miat már másfél órája itt vagyok.

Közben épp ellenkező irányba kellene menni, hívnak, csörög a telcsim.

A helyszínen másfél órát (90 perc) dolgoztam, az utazás még 50 perc, a távolság is 50 km, plusz a 30 km, amikor visszafordultam.
A várakozás és a visszafordulás még 50 prec, és ez összesen, az első perctől kezdve: 280 perc utazással… eddig 4 óra 20 perc.. egy irodistának ez már több, mint a munkaidejének fele..

Visszatérve az irodába a (saját) lefűzött tartókból kivéve lescannelem a dokumentumokat, majd elkezdem feltölteni őket az 5x5-re, a com-ra, a.hu-ra, a bazárra, meg egy csomó egyéb webes felületre.

És ez volt a könnyebb része...